Van, aki bevallja, sokan nem, de az egyik legfelemelőbb érzés egyenruhában végigmasírozni az utasok előtt a repülőtéren. Ez a mi „tapsunk”, hiszen ilyenkor ránk szegeződik az összes tekintet.
Aznap azért is élveztem ezt a „vonulást”, mert végre nem másodpilótaként repültem, hanem négysávos kapitányi egyenruhát viselhettem. Nem néztem az utasokra, holott tudtam, hogy a barátnőm, Erika is köztük van, hanem előreszegeztem a tekintetemet. És akkor drámai pillanat következett: majdnem orra buktam. Szerencsére nem estem hasra, de igen dühösen néztem a kisgyerekre, aki sárga labdájával kis híján felbuktatott.
Szinte rögtön a gyerek mellett termett egy karcsú, szőke lány, felvette a labdát, és bocsánatkérően mondta:
– Elnézést, nem volt szándékos.
– Semmi baj – erőltettem mosolyt magamra, és mentem tovább a többiekkel, akik alig bírták visszafojtani a kuncogást. Hamar elfeledkeztem a kínos jelenetről, de amikor tizenkét órával később Bangkok repülőterén kiszálltunk a gépből, ismét megláttam a lányt. Kedves mosolyt küldött felém, akaratlanul is visszamosolyogtam, végigmértem formás alakját, de már azon tűnődtem, hogyan fogjuk Erikával eltölteni a következő napokat.
Több vasat tartottam a tűzben
Nem ismertem túlságosan régen, ezért izgalmas időszaknak néztünk elébe. Régebben ezt a „megszerzés” időszakának neveztem magamban, de mostanra valami kezdett megváltozni bennem. Több barátnő is várt rám otthon, de egyre kevésbé akartam annyi vasat a tűzben tartani. Igazából nem tudtam, mire vágyom, és nem is akartam igazán szembenézni önmagammal. Hiszen remekül éldegéltem, izgalmas munkám volt, bejárhattam a világot, és szebbnél szebb lányokat ismerhettem meg. Igen, elkényeztetett az élet, de aki azt mondja, hogy ez rossz, az hazudik.
A thai főváros volt az egyik legkedvesebb célállomásom, minden perc izgalmas volt, amit Bangkokban tölthettem. A szállodában ledobtam magamról az egyenruhát, hagytam, hogy a zuhany alatt Erika végigcsiklandozza a testemet, aztán együtt dőltünk az ágyba, és ahelyett, hogy pihentünk volna, falni kezdtük egymást. Vad küzdelem végén ért a beteljesülés, utána lehunyt szemmel feküdtünk egymás mellett. Nem sokkal később az a félelmetes érzés rohant meg, hogy kiürült a testem és a lelkem. Nem is akartam még aludni, inkább levittem Erikát a bárba.
Az Indra Regent Hotel első emeleti, Chandelier bárjában a vendégek különös közösséget alkotnak: pillantásokból értik egymást. A zenét átszövi az erotika, a szenvedély, a lángolás szerelemmé változik, beteljesülnek az álmok… Nagyon szeretem ezt a helyet, itt tudom igazán elengedni magam, bámészkodom, ritmusra jár a lábam, és folyton nevetésre húzódik a szám.
Megint belebotlottam a szőke nőbe
– Nyomaszt ez a bár – mondta Erika, és rácsodálkoztam. – Úgy érzem, mindjárt énekelni hívnak, vagy táncolni…
– Igen, az meglehet – néztem a helyi zenekar tagjai felé, akik régi ismerősként integetve üdvözöltek. – Engedd el magad – tanácsoltam, és én is azt tettem. Hátradőltem, félig lehunyt szemmel hallgattam a zenét, rágcsáltam a földimogyorót – és akkor megláttam.
Nem volt olyan hűvös, mint Ferihegyen, nem is volt olyan mosolygós, mint az itteni repülőtéren, hanem komoly, kissé ünnepélyes volt az arca. Közben megállíthatatlanul forgott képzeletemben egy film, ahogyan végigcsókolom feszes, ruganyos testét, érzéki száját, megnedvesítem apró gyöngyfogait, megsimogatom szép formájú mellét...
Muszáj volt valami másra gondolnom, olyan heves erekcióm támadt. Soha életemben nem kerültem ilyen furcsa helyzetbe. Ráadásul már kamasz koromban kinőttem abból, hogy ismeretlen nőkről fantáziáljak, és most Erika is itt ült mellettem…
 |
| Forrás: kiskegyed.hu |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése